Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utál-lak

2008.03.26

Az Utál-lak egy kedves kis kunyhócska a nagy büdös semmi közepén. Vaskos mestergerenda fut a fejünk fölött keresztbe, melyről középen kötél lóg le, szép hurokkal, persze csak jelképesen. Senki sem használja, mert ez a nyugalom helye. A sarokban található egy ládika, nem nagy, épphogy térdig érő, ámde feneketlen. Benne wudu-baba és minden, ami szem-szájnak ingere. Az ablakokban kaktuszok ülnek, kedvesek és szelídek, csak az illetéktelenekre haragoszöldek. Ágy is akad a világ nyűgjeiben megfáradottaknak, hol a paplan és a párna bélése kellemesen szúrós süntüske. (Némely egyénektől persze még egy süni is feladja, olyan tüskés egyéniség.) A fal hófehér, szabadon firkálható, nyitott minden műalkotásra. Mehet oda rajz, paca, vers, dátum, egysor, két szó, graffiti... Estébé, estébé. Küszöb nincs, hogy senki se bukhasson fel benne, és rontsa el kedvét. Aki szeret morgolódni, annak néhány cserép kijár a tetőn, privát esőfelhővel, hogy a kunyhó beázik. Szabadon lehet tehát zsörtölődni. Minden órában tűzijáték: a világ színeket köpködve elpusztul, majd újjászületik, hogy aztán újra elpusztulhasson. A Nap pedig a kedvünkért, hogy szórakoztasson minket, óránként kihűl, kristályosodik, összemegy, majd visszanyeri ma ismert tulajdonságait. A lakók száma változó. Civakodóknak ajánlott a több fő, hogy kedvükre téphessék egymás haját. Lehet élvezni a jól megérdemelt magányt, hangosan tiltakozni a tömeg ellen, vagy némán, savanyún tűrni, hogy nem vagyunk egyedül. Fogyasztásra csokoládé található a ládában. Fél-őrülteknek fehér plüssegér ugyanott a kiteljesedéshez.

...Egyszer azt találtam mondani, hogy a halál és a félelem színe a lila...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.