Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Todo sobre las chicas

2008.11.15

Némi időbe telt, amíg leesett, hogy a Gilmore Girls az a Szívek szállodája. Valószínűleg azért, mert nem nézem. (Azt hiszem, egy, max. két részt láttam belőle. Először talán az m1-en vagy a Dunán adták, most a Viasaton megy. Ha még megy.)
Girlmore Girls opening
Van, akinek tetszik. Egyébként nem olyan vészes. Sőt. Vannak benne igazán jó poénok. "Minek kell valakinek 500 darab nyalóka a szekrény aljában? - Nem az a kérdés, hogy minek a nyalóka, hanem, hogy mi volt alatta...?"  Tehát a nyalóka praktikus eltakarni titokzatos dolgainkat.:P
Az én kérdésem egyébként az, hogy miért nincs fent YouTube-on a "Just Looking"-ról koncertfelvételen kívül más? (Stereophonics dal, benne van a Hósütiben is.)
Visszavonom. Van más is. Official music video. Naazért.

"Az emberfaj sárkányfog-vetemény" Ezen gondolkoztam egész nap (értve ezt némi költői túlzással.) És nem jöttem rá, ki írta. Pedig ismerősen hangzott. A kifejezés. Most, hogy így rákerestem, maga a vers egyáltalán nem ismerős.:P

Vörösmarthy Mihály: Emberek

1

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

2                

Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

3                

És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

4                

És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!

5                

Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!

6                

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

7                

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Dennis Springnek minden felesége szakadékba hajtott. Aztán ő is. Vagy ő nem? De igen. Dennis Spring is meghalt. Szakadékba hajtott. Vagy Jonas Springnek hívják? Vagy Joan, és akkor a feleségről van szó? És most akarják vele közölni? De akkor Dennis Spring nem halhatott meg! Mindegy, a Simlis és a szende félszemmel nézve is mókás.

Radiohead - Thinking About You
Minden Radiohead-ismeretemet Macseknak köszönhetem.:-)
Wolf at the door... Igen, egy farkas várakozik az ajtóban, egy elefántot temetnek, és még három tehén várakozik, hogy eltemessék.

Vannak, akiknek egyszerűen muszáj mindenbe beleszólniuk. Muszáj mindenhez hozzáfűzniük valamit. Muzszáj mindenről tudniuk. Muszáj mindenben a legokosabbnak lenniük. (Vagy legalább úgy tenniük.)
Ez engem roppantmód idegesít és irritál. Miért, miért, miért éreznek késztetést arra, hogy mindig ott legyenek a központban? Állandóan fontoskodnak. "Én tudom... Szerintem... De nem úgy volt... Én úgy emlékszem... Velem... Nekem... Azt hittem... Én azt mondom..." Jó, de kit érdekel? Fogja már vissza magát! Nem tudom, ez mást nem zavar, csak engem? Mert az én szememben az ilyen ember csak egy okoskodó, orrbeleütögetős, erőszakos, tolakodó, fontoskodó, pattogó kis izé. Az ember az arcát kaparja és a haját tépi, könyörgöm, fogd már be, senki sem kívánics rád... Úgy is meg lehet tudni mindent, ha nem harsog. Cska szépen, csendben megfigyel, és amikor kell, a megfelelő időpontban kirukkol. Akkor hűha. De így, hogy mindig és folyton és állandóan és szakadatlanul... Ez unalmas és idegesítő.

Kép
A Babarban ugye Celestinának hívták a királynét: Volt még Artúrka, azt tudom, a többiekre nem emlékszem. Ja, de, volt Adorján is. Adorján és Artúr és a kislány, ők azt hiszem, ikrek voltak. Plusz még egy egészen kicsi húguk is volt. Nagyon szerettem azt a mesét, a sorozatot meg az egészen hosszú filmet is. Lehet, hogy nem is Artúr, hanem Palika. Palika biztos volt. Meg Adorján.

...Muszáj beleszólnia, belefolynia mindenbe. Neki részt kell vennie, ott akar lenni mindenhol, ő okosnak akar látszani, érdekesnek és sokoldalúnak, ja, meg tehetségesnek és ügyesnek. Meg mindenfélének. Ki akar villanni a társaságból. Ő fel akar tűnni, ki akar tűnni, őt lássa mindenki, vegyék észre, hogy ő milyen hihetetlenül fontos és nélkülözhetetlen...
Lehet, hogy túlreagálom a dolgokat. Néha (azért nem mindig). Nekem is vannak rossz tulajdonságaim, idegesítőek, olyasmik, amiktől más mászik a falra. Oké. Én ezt értem. De ettől függetlenül idegesít, és ha ezért beszólok, akkor azért van, mert zavar és már nem bírom visszafogni magam. És ha most még vissza is fogom magam, előbb vagy utóbb majd nem teszem.

Karinthy Frigyes: A halottas kocsi

Egy fekete kocsi ment a Köruton,
Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
És drága nők csacsogtak boldogan
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
Ki a ligetbe, merre lát a szem,
Csak a fekete kocsi ment közöttük
Becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt,
Feküdt három fehér ur meztelen,
A hangulat kissé fagyos közöttük,
A modoruk se könnyed, fesztelen,
A lábukra egy cédulát kötöttek,
A cédulán rendőri látlelet,
Friss jégből van a derékalj mögöttük
Jégből a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
Mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?
És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,
És szólt a másik: négy napot bizony,
Én Óbudánál ugrottam be, és ön?
És szólt a másik: én a Lánchidon.
És szólt az egyik: az öné milyen volt?
És szólt a másik: barna és molett,
És szólt az egyik: az enyém is éppen
És szólt a másik: hát az meglehet.
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?
És szólt a másik: Ringaráz Kata,
És szólt az egyik: hát ez óriási!
Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, önt szerette mégis
Azért ugrottam, mint egy kerge kos,
És szólt a másik: hát nem önt szerette?
Hisz én ön miatt voltam bánatos,
És szólt az egyik: hát nem önt szerette?
És szólt a másik: ó hát volt remény?
És szólt az egyik: hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: enyém.

Ezt ma olvastam. Csak tudnám, hogy hol és mikor volt ilyesmire időm...? Lehet, hogy nem is ma. Mindegy. Tetszetős. Szeretem Karinthyt. A versei közül a holtakkal kapcsolatosakat különösen. (Úgyismint a fenti gyöngyszem és a Halott.)

Meg akartam változatatni a címet. Mert végül is, mi köze a bejegyzéshez? Aztán úgy döntöttem, hogy tök mindegy. Úgy döntök, hogy én döntök.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A ven cigany

(Vörösmarthy Mihaly, 2009.03.22 19:01)

... az emberfaj sarkanyfog vetemeny ..