Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rosencrantz és Guildenstern halott

2008.06.24

A hóhér felemelte bárdját, hogy kivégezze azt a két szerencsétlent, aki a színe elé citáltak, anélkül, hogy az utolsó kenetet felvehették volna. Egy pillanat, illetve kettő, és a fejük már a porban feküdt, mint Boleyn Annának. Ám (jaj, szerencsétlenség!) lepillantott rájuk, és amit látott (ó, borzalom!) nem más volt, mint szeretett testvéreinek arca. Fejjel, de immáron test nélkül.

- Apadjon el a szem, mely célba vevé, száradjon el a kar, mely őket lefejezte! - jajgatott. Letépte csuklyáját, felmondott az uralkodónál, és Dánia felé vette az irányt. Hibásnak érezte magát, igen, de legalább ennyire hibáztatta Hamlet dán királyfit, ki hagyta, hogy a halál karjába sodródjon Ros és Guil, a két régen látott, de hőn szeretett testvér.

- Szörnyű látvány, s mi Angliából hírt későn hozunk: nem érez a fül, mely meghallaná beszédünk, hogy parancsa teljesült, hogy Rosencrantz és Guildenstern halott. Ki fogja megköszönni már? - szólt alázattal, követnek adna ki magát, leplezve valódi kilétét. Ám közben belülről emésztette a méreg. Bosszúját betöltötte más, ki a testvérgyilkosságba sodorta őt, már halott, akárcsak a két drága fivér.

- Ez ajk nem, ha élne és köszönni bírna is - felelte Horatio, és a hóhérban felforrt a vér. Átkozott Hamlet, átkozott halott! Pusztítás körülötte, pusztítás mindenütt, mészárszék az udvar.

Sietve visszahajózott Angolhonba, és egyre csak fejét törte, mivel emlékezhetne meg testvéreiről. Mi oldhatná fel szörnyű bűne alól? Lúdtollát rágta vagy sok hosszú évig, közben mű született Hamletről, és benne ugyancsak zúgott a dühöngő lélek. Testvéreit szánalmas balfácánként állították be - igen, balfékok voltak, de szerethető balfékok.

Szálltak az évek, és ő dolgozott serényen. Divatba jött az abszurd, és ő még nem érezte magát ahhoz öregnek, hogy ki ne próbálja a műfajt. Testvérei nem kerülhették el sorsukat, be kellett hát számoljon végükről...

És ott volt végül a nagy mű, álnéven, csodálatosan konkrét címmel, melyben egyszerre jelent meg önvád, fájdalom, keserű búcsú és irónia a sorsnak:

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.