Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Room 101

2009.02.21

A termünk - szép. Nem tudom, egészen konkrétan és nyilvánvalóan németes dekoráció mikor lesz, feltételezem, ha majd szükségét érzik, hogy legyen valami, akkor tesznek is az érdekében. A falat szeretem fehéren, pedig tudom, hogy a fehér nem szín, tudom, hogy kórházi jellegű, de mindezt ellenpontozza a dekoráció. Nincs szín, ami tökéletes lenne, valamiért egyik sem jó, szerintem.
A teremben nem ülök nagyon szem előtt, viszont ezért nehézkes kicsit megközelítenem. Elhelyezkedésileg nem a legjobb, a pókerközpont túl közel esik hozzá, sőt, néha átlógnak, ami idegesít. Felőlem játsszanak, valaha én is tudtam pókerezni, de ne közelítsék meg a padomat, se a cuccaimat. Főleg ne üljenek a székemre vagy az asztal tetejére.
Másik, ami egy idő után idegesítő, hogy a tornaterem alattunk helyezkedik el. Hangokat csak akkor hallunk, ha kosaraznak, akkor is, csak ha kosárra dobnak. Na de kérdem én, hallgatott már valaki negyvenöt percen keresztül, ahogy egy labda időnként nekipuffan a palánknak? A csattanás egy idő után idegesítő, az ember feje rángatózni kezd tőle.
A termünkben nem lehet kinézni az ablakon, mivel az ablakok a terem végében vannak. Így lényegesen kevesebb fény jut be, ráadásul egy-egy ablaknyitáskor mindenkinek pont a hátába süvít a hideg.

Schwarzenegger termében még mindig nem értem, miért szárítanak egy tálcán az ablkaban mézeskalácsot és morzsákat, és persze, hogy mit keres Schwarzi a falon. Túlságosan elöl ülök, elvileg jól látom a táblát, gyakorlatilag úgyis mindig kitakarja. Ez nem jó terem, bár világos, és a padoknak köszönhetően olyan bordó, mégis alkalmatlan a matek elviselésére.

A biosszal nincs bajom. Szeretek az ablaknál ülni, és bár nem ülök ott, és ez kényelmetlen néha, mert a padok közt kevés a hely, de elvagyok. A szörny legalább nem a követlen közelemben hörög. Nem bámul a bagoly, se más, csak a hiúz, de az annyira nem érint érzékenyen, nagyon diszkrét, még az sem készít ki, hogy pont a hátamra néz.

A béteremből mindig későn jönnek ki, állandóan az ajtó előtt szobrozunk, és valamiért mindig visszafordulnak. Az elrendezés némi nosztalgiára adna okot, de néha az az érzésem, hogy két ellenséges hajóhad áll szemben, amik várnak, mikor lőhetik le a másikat az ágyúikkal, a kettő közt pedig kis csónakok ringanak. Nem vagyok szem előtt, általában erre a teremre esnek a dolgozatírások, rossz hely, alkamatlan, és teljességgel alkalmatlan az időpont (kedd 1. óra) is, nem szeretem. Egy dolgozatnál egy kést találtam a padon.

A kisteremmel mindig erősítés vagy gimnasztika vagy talajtorna jár (a három közül inkább az első, bár az ember meghal, mire a végére ér). Más nem igazán. A kondi kicsi, nem kedvelem, az is erősítős-nyújtós hely, de akkor már inkább pongás meg pingezés, ha van kivel. Az udvaron a futás mókás, amúgy szeretem, de nem mínusz tíz fokban, hahó. A naggyal tavaly szerencsénk volt, idén nincs, hát ez van.

Kémia oké, szeretem a padot, növeli a zenei műveltségemet, az órát nem látom, de úgyse jár jól, különben is, nem szép dolog végig az órát csekkolni. Itt lehet kísérletre számítani.

Halas terem, fúj, utáljuk, akkor is, ha ablak és zöld növények vannak a hátunk mögött. Legnagyobb leégések helye, a hang nem úgy terjed, ahol máshol. Rémes.

Angol/kisterem oké, kicsi, de lehet filmet nézni szünet előtti utolsó órák táján, mert a hely alkalmas rá. Kis tér, úgyhogy nem kell beordítani, elhelyezkedés rendben, bár ablaktól távol, de télen reggel még úgyis csupa szürke az utca.

Kémia labor oké, kilátok az ablakon, látom az órát, a táblát is tudom csekkolni, ráadásul olyan mellett ülök, aki mellett egyébként nem szoktam, ami jó, mert kell a változatosság.

Neolatin fúj, túl szem előtt, vagy túl nem, túl ablaknál, túl hideg vagy túl levegőtlen, túl nem jó a dogára, túl a szótárak alatt... Alkalmatlan a létezésre. Ráadásul pont itt duplázni, na ne. Jó, lehet filmet nézni, fényévente egyszer.
Megjegyzés: nem lehet Gondolatrendőrségesdit játszani. Nem ám. És aki tisztességtelenül játszik, ne higgye, hogy ezzel bebiztosította magát.
A cenzúra korában biztosan lázadó, forradalmár vagy anarchista lettem volna.

Médiaterem elmegy, pince, de jó, nem baj, hogy nincs ablak a közelemben, legalább biztos nem esik a fejemre térkép. A padlón érdekes repedések, tiszta X-akták, biztos az ufók voltak, mert megunták a gabonaköröket. Lehet aludni film közben.

Szomszédék nem jó hely, túl közeli, nem ülök az ablaknál, benyitnak, nem bírják megtanulni, hogy óra van, buta gólyák.

Ének-rajz terem egy jégverem, fagyhalál, és nem létezik igazán jó elhelyezkedés. A legrosszabb a hideg, de legalább van fény.
Utálom, hogy nem lehet időben felérni, mert a folyosókon állandóan torlaszok alakulnak ki. Jelző előtt pedig ki akar elindulni, az ember örül, ha van tíz perce, még abból is elvegyen egy korábbi indulással?
A múltkor Attilával és Marcival csengetéskor (nem jelzőkor, csengetéskor) még az első emeleten jártunk. Felsprinteltünk, de úgy, hogy még elértük a bemenők végét. Teljesítményünket ezennel osztályrekordnak minősítem.

Fizika a fizikában az olyan fizika. Már volt egy helycserém, teljesen önszántamból, mindegy, így közelebb kerültem az ablakhoz, ráadásul beljebb, határozottan előnyösebb. A pad nem olyan jó tárolásra, bár a bioszosnál jobb (minden jobb a bioszosnál, ami van, mivel ott nincs, vagyis nem egészen).

"- Önmagában a fájdalom - mondta - nem mindig elég. Vannak esetek, amikor valaki a fájdalommal szemben helyt tud állni egészen a halálig. De mindenki számára van valami elviselhetetlen - valami, amiről el sem tudja képzelni, hogy megtörténhet vele. Ez nem bátorság vagy gyávaság dolga. Ha egy magaslatról zuhansz lefelé, nem gyávaság, ha megkapaszkodsz egy kötélben. Ha fel akarsz kerülni a víz fenekéről, nem gyávaság, ha megtöltöd levegővel a tüdődet. Csak ösztön, amelynek nem lehet nem engedelmeskedni. Ugyanez a helyzet a patkányokkal. A te számodra elviselhetetlenek. Olyan kényszert jelentenek, amelynek nem vagy képes ellenállni, bármennyire akarsz. Meg fogod tenni, meg kell tenned."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.