Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mire várok?

2008.05.18

Talán arra, hogy észrevegyenek. Mindegy, milyen értelemben. Már maga a létezésem sem szembetűnő, de ha valaki mégis meglátna, szóljon. "I am invesible..." Vagy mi. Az angol helyesírásom gyatra.

Lényegtelen.

Angolból nem valószínű, hogy felfedeznének, és nem is nagyon vágyom rá.

Mindenesetre, ha bármiből is kiderülne, hogy őstehetség vagyok és velem született képességem azon akármi tökéletes megoldása, akkor szintén szabad szólni.

Azt hiszem, megint nem vagyok egészen magamnál, megint magamon kívül vagyok egy kicsit. Az olyan, hogy nem tudom, mit akarok. Nem emlékszem, mit szerettem volna leírni, elmondani, már ha egyáltalán szerettem volna bármit is. Úgy általában fogalmam sincs a dolgokról, arról, hogy mit akarok, pláne nincs. Szóval elkezdek valamit, és nincs értelme, illetve van, csak nem tudom, mi, és általában sose tudok semmit. Folyton töprengek, és ritkán tudok egyedül dönteni. Nem szeretek beszélni, nem tudom, miért, de a felszólításra csak még jobban bezárkózom. Szeretek gondolkozni, de néha azt kívánom, hogy bárcsak ne tudnék, mert tudom, hogy valamin tűnődnöm kéne, valamit most kielemezhetnék, megfejthetnék, de egyszerűen képtelen vagyok. Néha szeretnék belelátni az emberek fejébe, néha kegyetlenül vágyom arra, hogy tudjam, mit gondolnak rólam, de igazából, mit tennének ekkor vagy akkor, mit gondolnak másról, és miért tesznek meg mondanank mást. És néha a legjobban a saját fejembe szeretnék belelátni, azt szeretném megérteni, minden gondolatot, ami valaha megszületett, és fogalalkoztam vele, avagy nem.

Nem tudom, mire várok, és van egy olyan érzésem, hogy ebben a tempóban sose fogom megtudni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vélemény

(H.Zs., 2013.12.15 23:24)

Közel állsz a megvilágosodáshoz, ne add fel!