Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megszoksz? Megszöksz? Fellázadsz?

2009.03.24

"Megbuktam
Mint mindig. Mint diák, és főleg, mint ember. Nem tudom teljesíteni a rám bízott feladatot és nem tudom kihívni az általam tisztelt emberek bizalmát, elismerését, szimpátiáját, hogy hívják.

Hiába szeretném azt hinni, hogy nem vagyok rosszabb, mint mások."
Idézet
Macsek blogjából.
Mert egyetértek vele.
Nem csak azok bizalmát, elismerését, szimpátiáját nem tudom kivívni, akiket tisztelek, hanem azt sem tudom elérni, hogy békén hagyjanak azok, akiket nem tisztelek, és nem is különösebben kedvelek. Vagy csak olyan semleges lenne, ha hagynák. És nem kellene utálnom őket. Nehezen viselek el bármilyen rosszindulatú embert.
Nehéz úgy létezni, hogy már eleve negatívan állsz hozzá a dolgokhoz, mert egyszerűen annyi negatív érzés és energia gyűlt fel benned, hogy nem tudod hova levezetni. Mostanában nagyon rákaptam erre a szóra, hogy negatív. (Erről néha a fényképezés, filmelőhívás jut eszembe.)
Nehéz úgy létezni, hogy energiavámpírok vesznek körül.
Nehéz úgy létezni, hogy folyton követelések és elvárások és már nem bírod és eleged van és minden nap azt hallod, hogy érettségi, vagy eszedbe juttatják...
Nehéz úgy szeretni valamit, hogy inkább csak veszik el tőle a kedved.

Fizika óra
"Akaratgyengék vagytok."

Úgy kell szeretni valamit, ahogy Mark Darcy Bridget Jonest - ahogy van. Úgy kell megcsinálni. Ha spanyolul akarsz megtanulni, és így tanítják, így tanulod, akkor ez van. Úgysem tudsz mit csinálni. Lehet rinyálni, meg nyavalyogni, de ha meg akarsz tanulni, tényleg, akkor tessék. Ez van, itt a lehetőség, ilyen, ezt kell elviselni.
Csak az a baj, hogy én a "megszoksz vagy megszöksz?" kérdéskörből a harmadik, "fellázadsz és kitörsz" kezdetű lehetőséggel szeretnék élni. Szökni nem lehet, és nem is járja, szokni nehéz, és nem is mindig helyénvaló, mert azért mindent nem kell megszokni. Ezt pedig kéne, csak nehéz, nem akarom, nagyon erősen tiltakozik ellene minden porcikám. Egyelőre.

Egy halom kérdés van bennem, sok gondolat, érzések, amik várnak, hogy valami formát öltsenek, kiszabaduljanak, és végre megnyugodjanak, a helyükre találjanak, de újra meg újra vissza kell fojtanom, és mindig érkeznek újak melléjük, és egyre szűkebb a hely, és nem tudom, meddig tudnak még összehúzódni, hogy helyt adjanak az újaknak...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

running out of the time

(macs, 2009.03.24 23:18)

Én úgy érzem, már egyik opciót sem tudom felhasználni (megszokszmegszöksz...)
Talán maradok a régi jól soha be nem vállt passzív ellenállásnál.

nehéz

(één, 2009.03.24 21:21)

Nehéz úgy létezni, hogy nem lehetsz önmagad. Mert leírnak valahogy, azt mondják, ez vagy te, ami lehet, hogy részben igaz. De nem biztos. És ha egyszer teljesen önmagad vagy, akkor néznek rád, mint egy hülyére.

nehéz

(lborka, 2009.03.24 20:56)

Nehéz úgy létezni,hogy egy csomó mindent elvárnak az embertől,de semmit nem kap érte.
Nehéz úgy létezni,hogy "csináld ezt" meg "csináld azt" és közben máshoz lenne kedved.
Nehéz úgy létezni,hogy nem lehetsz önmagad,mert akkor úristen,te nem vagy normális.
Nehéz úgy tisztelni az embereket,hogy ők nem tisztelnek téged.