Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látlak?

2009.03.17

Ma mozdultam egy olyat tesin, ami ellen amúgy se nagyon frankó csípőizületeim tiltakoztak - és még mindig tart a tiltakozás. Ami azt jelenti, hogy most nyugalomra és óvatosságra kell kötelezzem magam, ami nagy önfegyelmet és erőfeszítést kíván, és nem mindig megy.
A délután folyamán egyébként még elhasaltam, hanyatt estem, hasba dobtak (á, nem gond, hogy előtte a labdámat is kiütötte a kezemből) Értem én, hogy nem figyel, csak nem hat meg, sőt, zavar, ha azt tapasztalom, nem figyelnek rám, nem törődnek velem.
Égetően sürgős lenne megtanulnom, hogy a szemüveg (hiánya) nem mentség. Ha nincs, akkor nincs. Úgy kell boldogulnom. Akkor is, ha teljesen jogosan egyszerűen csak féltem attól, hogy eltörik. Jó, de akkor oldjam meg anélkül, ugyanolyan színvonalon. Nem magyarázhatom el mindenkinek külön-külön, hogy figyelj, bocsi, tulajdonképpen hátrányban játszom... Nem. Ki kell hoznom magamból azt a maximumot, amit tiszta, éles(ebb) látással is. Lúzernek fognak nézni, ügyetlennek és balfácánnak, ez ellen pedig az egyetlen védekezési mód, hogy nem kifogásokat keresek, nem magyarázkodom, hanem csinálom, pontosan, odafigyelve, kapkodás nélkül, koncentráltan. Akkor is, ha rossz, és hiányzik a biztos talaj a lábam alól. Mert muszáj.
Magyarázkodni nem érdemes. Elrontottad, rendben, vállald és javítsd ki. Legközelebb pedig figyelj oda.

Kezdem elveszteni a türelmem. Általában nem mérlegelem, hogy mennyire hasznos vagy értelmes a munka, amit csinálok (akkor se, ha tudom, hogy úgyse olvassák el). Nem azért, mert olyan hűdejófej vagyok vagy hülye buzgómócsing, hanem azért, mert ez van, erre kértek meg. Ha valamit csinálok, azt szeretem pontosan csinálni. Különben is, a rest kétszer fárad, ezt mindenki tudja.
Ehhez képest az az eredmény, hogy semmi se jó. Egyrészt el sem olvassák, másrészt azt is sajnálják tőlünk, hogy kitegyük, harmadrészt zavar, ha csúnyán, kapkodva dolgoznak (ez se jobb annál, ami szintén idegesít, ha egyáltalán nem csinálnak semmit)... És sokadrészt zavar, hogy ezen fogy el a ragasztóm, de azért baj, ha legközelebb nincs... És hülyeség, mert a tanári ajtaja mellett, a falon nem is volt plakát, tudom, mert az ajtón volt, még emlékszem (én tettem ki)... És azért, mert más hanyagul dolgozott, és nem rakta fel rendesen, mert hűdesürgős dolga volt, akkor az is az én hibám??? Nem konkrétan az enyém, de mindenkinek szólt, és én is a mindenki részének érzem magam. Általában.
Ja, és ollót senkinek sem adok kölcsön, akkor sem, ha bízok benne, mert már kettőt hagytak el nagyon lazán és figyelmetlenül helyettem, pedig én is tudok szétszórt és rendetlen tenni, de azért más dolgaira figyelek...

Valószínűleg jobban felidegesítettem magam a dolgon, és félreértelmeztem (részben), de engem pedig ez dühít, és fáradt vagyok, és ilyenkor mindentől ingerült leszek, és úgy egyáltalán.
Nekem is rosszul esik sok minden, nem csak másnak - azzal ki törődik?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.