Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felhőbarázda

2009.06.06

Vajon mit szólnának a szüleim, ha hazaállítanék egy cicával? Mit szólna hozzá a cica? Meddig bírnánk elviselni egymást? (A cica pici és cuki lenne, én viszont nagy vagyok és egyáltalán nem cuki. Azért jól kijönnénk.) Jó, mindegy, csak eszembe jutott, egyetlen macskát sem akarok ilyesmivel kínozni.
Ez a bejegyzés csak a lilahagymalekvár miatt ilyen színű.
A vers majd más lesz.
Hullanak ki a fejemből a gondolatok. Szokás szerint.
Sok mindent lehet mondani rám, az angyalt kevéssé. Az olyan valószerűtlen.
Abszurd, mint a lilahagymalekvár.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmosan
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan, ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám, haraggal,
csak mosolygva suttogná a szélben:
szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.