Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erlkönig

2009.05.28

Egyébként lassan kezdhetem szedni a sátorfámat. Tényleg lassan. Még van 42 (az Élet, a Világmindenség meg Minden) bejegyzésem, de ettől függetlenül elkezdhetem tervezni, hogyan tovább. Itt már nem lesz új dizájn, legalábbis nem hiszem, és nem tervezem.

Szóval vártam, hogy végre meghallgassuk, mert kíváncsi lettem rá. Az, hogy az osztály hogyan viszonyul ehhez, már rég nem lep meg. Egyébként abban az érzelmi intelligencia dologban van valami. Alapból nem értem, valaki hogy nem szereti a zenét, vagy miért nem szeret énekelni (én csak egyedül nem tudok, kórusban szeretek). Ez egy. Az meg a másik, hogy vannak, akik érzelmileg borzasztó szegények. Az érzelmek szűk skálájával rendelkeznek, csököttek, fejletlenek, hiányosak, kevesek.
A másik, hogy a zene tetszett. Schubert eltalálta, eddig rendben. Az ének, na az nem tetszett. Németül volt, és az egésznek a német valami rémisztően rossz hangzást kölcsönzött. Lehet, hogy magyarul jobb lenne, de a fordítás sem jött be, a tankönyvbe tettek. Rémkirály. Závodszky Zoltán fordítása nem jó. Helyenként nekem biceg. Különben is... Rémkirály. Ez így elég konkrét. A tündérkirályban van valami, ami sokkal fenyegetőbb. A tündérről az embernek nem egy rém jut eszébe, és mégis. Talán pont ezért. (Szépen, kereken, értelmesen kifejtett gondolatok, ó, igen.) Esetleg még a villikirály is jó. Villi. Ez szokatlan, ritkán használt szó.
Az énekben a rém/tündérkirály hívása nem lett volna rossz, az jól átjött, de egyszerűen maga a nyelv, a német kiejtés számomra tönkretette az egészet. Kiveszett tőle minden, ami borzongató. Az apa meg a narrátor éneke nem érdekelt, a kisfiú meg... Egy gyerek nem sikoltozik meg üvölt, ha beteg (legalábbis ilyet még nem hallottam). Hol volt ebből a bágyadt, erőtlen, beteg suttogás? Lehet, hogy jajgat, mert nem kívülről ütik, nem belerúgnak, hanem belülről fáj, ott bántja őt a rém. Emészti a láz, gyenge, védtelen.
Szóval rémes volt.

Johann Wolfgang Goethe: A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."

,Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...'

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

/Képes Géza fordítása/

Johann Wolfgang Goethe: A Villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

/Vas István fordítása/

Matekóra
Diák: Tanár úr szereti a Dragon Ballt?
Tanár úr: Nem. ... Mindegy, most nem fogok előadást tartani arról, hogy milyen japán rajzfilmeket szeretek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.