Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dulce

2009.06.17

Gyakoroltam a szemkiszúrást. Nem igazán jött össze, feladtam. Még mindig nem elég ügyes a kezem. Meg alapból se megy úgy, ahogy kellene.
Délután kiültem szakácskönyvet olvasgatni. Inkább nézegetni. Kiskoromban egészen kiválóan el tudtam ütni azzal az időt, hogy a könyvet lapozgattam, és a képekben gyönyörködtem. Amikor már megtanultam olvasni, akkor a nevekben is. Amit ma először megállapítottam, az volt, hogy összement a könyv. Hiába, a kezem értelemszerűen nagyobb lett az évek során.
Aztán kinyitottam, és édes süteményillatot éreztem. Közben sütött a nap, és meleg volt, de nem olyan égetően... Mennyei érzés.
(Valószínűleg nem a könyvből jött az illat, hanem sütöttek valahol, azt hozta felém a szél, de akkor is. Ugyanaz.)

Rájöttem (újra és megint), hogy az apró dolgoknak is örülni kell. Nagyon igyekszem nem csak a nagyot meglátni. Ha az ember mindig csak azt várja, hogy a sültgalamb a szájába repüljön valami hatalmas öröm érje, akkor elsiklik a kis apróságok felett, és viszonylag kevésszer lesz csakúgy derűs. Igazán nagy boldogság csak egyszer-kétszer éri az embert életében, de vannak kisebb horderejű történések meg szívmelengető apróságok.
Mint a süteményillat a nyári napon...
Persze lehet, hogy szentimentális majomnak kell lenni ahhoz, hogy aztán mindenféle kicsinységtől felderüljön a szív, nem tudom. Ez a kifejezés így nem tetszik, de nem találtam (ki) jobbat. Még.
Később se fogok. Már.

Eddig zöld volt a bejegyzés, de szerintem most áttérek kékre.
Biztos nem szeretnék protekcióval bekerülni valahova. Sehova se, egészen pontosan. Ha nem kellek magamtól, ne kelljek más miatt se. Az olyan megalázó, mikor másnak kell benyomnia pl. egy suliba. Csak a magam erejéből.
Tudtátok, hogy az Ötödik elemben a Díva a Lammermoori Luciából énekel? (Az egyébként egy olyan tipikus opera történetileg: egy megőrül, aztán meghal, és még ketten meghalnak, mert biztos, ami biztos. Nem is tudom, létezik-e olyan opera, ami úgy igazán boldog véget ér. Hirtelen egy sem ugrik be. Ja, de a Turandot, de azt nem tekintem boldognak, mert mire a szerelmük - a ronda hercegnőjé és Kalaf hercegé - beteljesül, páran véget érnek. Például a kicsi Liu is.)
Az ária címe: Il dolce suono
Olaszul van, és azt hittem, azt jelenti: édes álom.
Mert azt spanyolul úgy mondanák, hogy el dulce sueño, ami szerintem meglehetősen hasonlít. És nem az. Hanem the sweet sound, és ez esetben már édes hang.
Ez olyan megtévesztő.

(Ma van Igor Sztravinszkij születésnapja, akiről fogggggalmam sincs, hogy kicsoda, de ezt mondja Google barátunk.)

 

Il dolce suono mi colpì di sua voce!
Ah, quella voce m'è qui nel cor discesa!
Edgardo! io ti son resa. Edgardo! Ah! Edgardo, mio! Si', ti son resa!
fuggita io son da' tuoi nemici. (nemici)
Un gelo me serpeggia nel sen!
trema ogni fibra!
vacilla il piè!
Presso la fonte meco t'assidi alquanto! Si', Presso la fonte meco t'assidi.
Ohimè, sorge il tremendo fantasma e ne separa!
Qui ricovriamo, Edgardo, a piè dell'ara.
Sparsa è di rose!

Un'armonia celeste, di', non ascolti?
Ah, l'inno suona di nozze!
Il rito per noi s'appresta! Oh, me felice!
Oh gioia che si sente, e non si dice!
Ardon gl'incensi!
Splendon le sacre faci, splendon intorno!
Ecco il ministro!
Porgimi la destra!
Oh lieto giorno!
Al fin son tua, al fin sei mio,
a me ti dona un Dio.
Ogni piacer più grato,
mi fia con te diviso
Del ciel clemente un riso
la vita a noi sarà.

The sweet sound of his voice struck me!
Ah, that voice has entered my heart!
Edgardo! I surrender to you, oh my Edgardo!
I have escaped from your enemies.
A chill creeps into my breast!
Every fibre trembles!
My foot falters!
Sit down by the fountain with me a while!
Alas, the tremendous phantom arises and separates us!
Let us take refuge here, Edgardo, at the foot of the altar.
It is scattered with roses!

A heavenly harmony, tell me, do you not hear it?
Ah, the marriage hymn is playing!
They are preparing the rite for us! Oh, how happy I am!
Oh joy that is felt but not said!
The incense is burning!
The holy torches are shining, shining around!
Here is the minister!
Give me your right hand!
Oh joyful day!
At last I am yours, at last you are mine,
A god gives you to me.
Let me share
The greatest pleasures with you,
A smile from merciful heaven,
Life will be ours.

http://www.youtube.com/watch?v=k3zAs-38QWw
Lusta vagyok szépen linkelni. A legjobb rész 3:20-nál kezdődik, mármint a filmből egészen biztosan az a legismertebb.
Szeressük ezt, na.
Mindenféle okokból.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mail

(ééén, 2009.06.18 21:11)

Jó, akkor szeretném, ha e-mailt írnál nekem.

blog

(lborka, 2009.06.18 15:28)

Nem tudom, mikor fogok blogolni, 24.ig biztosan nem hosszan. Ha szeretnéd, emailt írok neked, szívesen elmondom, mi történt, msnen enm leszek...
Bocsánat.