Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Butaságok története

2009.06.06

Annak ellenére, hogy nem gondolkoznak (értelmesen), fel sem fogják, mit mondanak, egészen elképesztő módon tudnak véleményt nyilvánítani. Igyekszem nem mindenen besértődni, ami olyan, azt fel se veszem, ami még olyanabb... Van, amit érdemes meghallgatni, van, amin viszont csak ámulok: ő szól be nekem??
Nem azt mondom, hogy most lenézem... de, igen, lenézem. Mert én is buta vagyok a magam módján, meg dekoncentrált és figyelmetlen és különben is... Nem mindig gondolkozom. Igyekszem. Dolgozom már rajta. Próbálok gyorsan hozni helyes döntéseket, gyorsan gondolkozni, gyorsan átlátni a dolgokat, aztán vagy összejön, vagy nem. Néha túl fáradt vagyok, túlságosan pihent az agyam, vagy csak túlságosan lusta vagyok. Hát jó. Nem örülök neki, de igyekszem megoldani.
Viszont van egy szint, ami alatt leledzeni már nagyon ostobának kell lenni. (Igen, igen, igen, borzasztó késő van, álmos vagyok, fáradt vagyok, de ezt muszáj megosztanom veletek. Ezúton is bocs a helyesírási hibákért és a félregépelésekért.) Vannak alap dolgok, amiket illik ismerni. Aki pedig még ezeket sem ismeri... Nos, az ilyen ne minősítsen engem. Mindenkinek joga van a véleményéhez, nekem pedig jogom van ahhoz, hogy ne tűrjek el mindent.
Szóval ha-ha, azt veszek magamra, amit akarok, és mondhattok akármit.
Nem tudom komolyan venni a végtelenül buta és gondolkozásra képtelen embereket.

Egyébként ennyire nem vészes a helyzet, de elég nagy ostobaságokkal találkoztam ahhoz, hogy elkezdjem sajnálni magam, és elgondolkozzak az Élet megválaszol(hat)atlan kérdésein. (A kérdés: tényleg léteznek ennyire buta emberek?)

A könyvesboltban elszomorodtam. Nem elkámpicsorodtam, nem akartam sírni, csak nehéz lett a szívem.

Az elmeroggyant jó szó, tetszik.

Úgy tudom magam sajnálni... (Megjegyzem: alaptalanul.)

Sziszi ma figyelt a táplálkozásomra. Ma este. Meg arra is, hogy igyak rendesen. Magamtól borzasztó figyelmetlen és feledékeny vagyok. Elfelejtek enni vagy inni, például. Az ivásra már próbálok rászokni (óránként inni legalább egy kicsit), de az evés néha kimarad. Vagy programon kívülre esik, és kipottyan.
Mondjuk nem volt valami nagy evészet, de figyeltek rám. Törődtek azzal. Szoktak, de nem feltétlenül a suliban. Az úgy utoljára elsőben történt meg. Kinőttem már, és most mégis, és ez igazán megható, hogy nem engednek éhen halni, se kiszáradni.:P

Borkához nem tudok kommentelni, mert nem vagyok regisztrálva. A regisztrálás nálam lustaság kérdése.
Én se tudok vigasztalni. Pedig szeretnék. Annyira rossz, amikor valakit szeretnél felvidítani, és nem megy, és tehetetlenül nézed, ahogy szenved és/vagy szomorkodik. Azt viszont szeretem, ha vigasztalnak. Néha. Ha olyan a baj, hogy vigasztalható. Amikor más emberekre van szükségem, és nem magányra. Akkor vágyom arra, hogy megvigasztaljon valaki.
Viszont mikor a magány kell, akkor CSAK a magány kell.

Jajj, de álmos vagyok. Most jobban érzem.

A Butaságom története édes egy film. Ruttkai Éva csodálatos, Básti Lajos nagyszerű, én pedig közhelyes vagyok.

Mindig elfelejtem, ki mondja be mostanában a négyeshatoson a megállókat. Hegyi Barbara és egy színész, aki szinkronizált valakit, valami rajzfilmben, és sose jut eszembe a neve.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xxx

(lborka, 2009.06.06 19:58)

Jó,közben rájöttem,hogy regisztráltak.
De mivel úgy is át kell lassan költöznöd,te is mehetnél blog.hu-ra és akkor tudsz regisztrálni :p
holnap oké :)

blog.hu

(ééén, 2009.06.06 15:10)

Atért, mert regisztrálni kellene a kommenteléshez, azt pedig nem akarok. Mert lusta vagyok. És egy bejegyzésben is hozzád tudok szólni.:P
Holnap 12-kor, azaz délben.

xxxx

(lborka, 2009.06.06 08:12)

Hm.Pedig mások tudtak kommentelni.Namindegy.
Amúgy bőven elég,ha csak a blog.hu-s oldalamat linkeled ki:)
És igazad van,az emberek szörnyen ostobák tudnak lenni. éS borzasztóan idegesítő tud lenni.
Holnap mikor,hol...ja, a hol már megvan.Akkor mikor?